2017. március 5., vasárnap

2017. március 4., szombat

Péntek esti cserkelés. Munka után séta hazafelé


Hosszú ez a hét. A munkában csak a feladatok. Egész héten ki sem látszok belőle. És még a nap is szikrázóan süt. Egyre csak csábít a természet. De dolgozni kell... Apró szünet. Egy kis felüdülés, hogy hallhatom a párom hangját. És kicsúszik a számon, hogy mi lenne, ha eljönne elém és gyalog hazasétálnánk. Egy pillanatnyi csönd után csak annyit mond, hogy megnézem a buszt. És tudom, hogy kellemes délutánunk lesz a szabadban. Alig bírom kivárni.


És vége a munkának, vége a heti robotnak. Szaladok, hogy végre érezzem a nap sugarait, a szellő suttogását és az erdő neszeit. Egy zöld hátizsák...és Ő. Indulhatunk, vár a természet!

A tél elején már jártunk a környéken, tudtuk, hogy ha szerencsénk van, több állatkát is láthatunk. Kézen fogva indultunk a kopár fák között. Még nem volt nyoma a tavasznak, csak a nap sütött ránk kellemes melegével. 
Nem is kellett sokat mennünk, hogy előttünk az úton megjelenjenek az őzikék (igazából dám vadak, de így sokkal kedvesebb). Egy pillantás alatt átugrottak az úton és már csak a csörgésüket hallottuk a fák közül.



Következő találkozásunk egy domboldal aljában történt az állatkákkal. Ahogy észre vettek bennünket fürge ugrásokkal a domboldal közepén teremtek, ott biztonságos távolságból szemléltek bennünket. Két idegen...vajon mit akarnak? Mi csak álltunk szinte mozdulatlanul és néztük a tanakodásukat. Majd fogták magukat és a domb tetején eltűntek.




Szeretjük az erdőt. Szeretjük az erdőt minden évszakban, mert mindenkor szép. Most, hogy még minden barna és száradt, látszanak a fák igazi körvonalai, az ágak kuszasága és rendezettsége. Szívesen nézem a fák kérgét. Valamelyik sima, valamelyik repedezett, van hol mohos, szépek. Hívogatnak, hogy érints meg, hogy érezd a lüktetésünket, energiánkat. És igaz, tapasztalat, hogy a fák feltöltenek bennünket életenergiával. Ilyen gondolatokkal kapaszkodtunk fel a hegyen a fák között, meg meg érintve őket. 



Mire a hegy tetejére értünk, a nap már félig nyugodni tért. A fák ágai között szűrte a fényét. Lassan indulnunk kellett hazafelé, hiszen még jó néhány kilométer várt ránk.


A vissza út sem telt el élmények nélkül. Dám vad csapatot videóztunk, ahogy legelésznek a domb oldalában. Amint észre vettek bennünket, figyelték a mozgásunkat, füleltek. Egy ideig farkas (vagyis őz) szemet néztünk egymással, majd csendben tovább haladtunk. 


Nem messze egy borz szaladt át előttünk az úton, majd pata dobogásra lettünk figyelmesek. Egy csapat dám vonult el előttünk éjszakázó helyet keresve maguknak. A fenyves is tartogatott érdekességet, hiszen hatalmas szarvasok vonultak el mellettünk a fák védelmébe. 


Utunk a vadak által feltúrt nyílt terepen vezetett tovább, ahol a főút forgalmától nem zavarva, dámok figyeltek minket.


Beesteledett. A magasan fent járó hold világította meg a haza felé vezető utunkat. Megszoktuk már, hogy nem a lábunk elé, hanem a környezetünket figyelve közlekedünk, így nem okozott gondot, hogy lámpa sem volt nálunk. Amennyi fényre szükségünk volt, azt a lemenő nap utolsó sugarai és a hold biztosították. Könnyed léptekkel haladtunk a célunk felé azzal a tudattal, hogy milyen kellemes délutánt tölthettünk együtt és mennyi kedves állatkával találkozhattunk.





Szerző: Bagnes

































2017. március 2., csütörtök

Március a barlangok hónapja. Barlangoljunk!

A Betyár-barlang

Ezt a kevésbé ismert barlangot néhány éve A Keleti-Cserhát földtani természeti értékeit bemutató kisfilmből néztük ki magunknak egy kis barlangtúrához.
Jól ismerjük Mátraverebély-szentkút Nemzeti Kegyhely környékének látnivalóit,de ezzel a barlanggal nem találkoztunk kalandjaink során.
Neki láttam hát a kutatásnak,kis keresgélés után egy geológiai tanulmányban rátaláltam egy térképvázlatra amin szerepel.
Elindultunk hát megkeresni egy szép nyári napon. Könnyen elsétáltunk a vélt hely közelébe,De a megfelelő irányba sem út sem ösvény nem vezetett.Itt kezdődött a kaland ! Elkezdtük a térképvázlat alapján keresni a barlangot a meredek hegyoldalban.Majd két órás bozótharc és különböző magasságokon oda-vissza kutatás után megleltük a kisebb kutató járatot. innen nem messze megláttuk barlangfeltárás során kihordott földhalmot.
Kis bámészkodás és lihegés után elindultam a tátongó sötét barlangba.Meglepetésemre gyertyákat találtam a peremeken és a buckákon. Szép sorban meggyújtottam őket, Ekkor párom is bátorságot merített, hogy a derengő fényben bemásszon ő is a barlang nagy kamrájába,
A nyári forróság és a hegyoldalban kutakodás után nagyon jól esett a barlangi hűvös. Leültünk  a nagyteremben és átadtuk magunkat a kicsit borzongató érzésnek amit az ismeretlen hely és maga félhomály ébresztett bennünk.

Most a barlangok hónapja alkalmából ismét felkeressük ezt a rejtett barlangocskát.
Erről a kalandról os beszámolunk majd nektek képekkel és jobb kisfilmmel is.

Kis dilis filmecske az első felkeresésről:                                               A képek is ekkor készültek
















 Már térképen is látható.