Páris-patak völgye az ismert részen is túl. Nógrádszakál.

Bizonyára nagyon sokan  jártatok már a Palóc Grand Canyon-ban Nógrádszakál mellett. A Páris- patak völgye Sok érdekességet rejt a kíváncsi turisták számára.
Most azt a részét is megmutatjuk ami a legismertebb 200 méteren túl van.A szokásos kiinduló pontról indultunk be a szurdokba , gyorsan ki is másztunk belőle az első elágazásnál jobbra ki a mellette vezető ösvényekhez. Tovább mentünk a meder mellett, addig amíg kicsi árkocskává változott.Betértünk hát a patak medrébe és így indultunk le egészen a nagy vízesésig. Nem volt nálunk több bátorság és mászó felszerelés sem igy kimásztunk a canyonból és kicsit kerülve leereszkedtünk a már ismert szakaszhoz.




Paris patak szurdokvölgye (Nógrádszakáli Palóc Grand Canyon) természetvédelmi területet Nógrádszakál községtől északra találjuk ott, ahol az Ipoly, a közút és a vasút a legközelebb szorulnak egymáshoz. A nógrádi (Grand Canyon) az év nagy részében teljesen száraz. Csapadékos időben és hóolvadáskor viszont szép vízesések képződnek a 15-20 m mély, szinte függőleges falú szurdok-völgyben.

Nógrádszakáltól északra, közvetlenül az Ipoly folyó által jelzett magyar-szlovák határ szakaszon egy epiklasztitokból illetve egyéb vulkanoszedimentekből (vulkáni üledék) álló képződménycsoport bukkan a felszínre. Ez a képződménysor a feltehetően a Central-Paratethys idejében, a bádeni korszakban kb. 15 millió évvel ezelőtt a középső miocénben itt kanyargó folyam tengerparti deltatorkolatánál halmozódott fel. A terület szerkezet földtanilag a magyarországi Etesi-árok északnyugati folytatása, melyet dél-Szlovákiában Tőrincsi-ároknak neveznek. A táj sajátos geomorfológiáját, azaz a fennsík jellegét a területet felépítő kőzetek adják, a középső miocén korú tufába ágyazódott kemény agglomerátumos és andezites törmelék réteg megvédte az alatta lévő lazább üledékeket a lepusztulástól, így a mostanra feltárt rétegből szinte érintetlenül kerülnek felszínre paleontológai (őslénytani) leletek és földtani értékek. A földtani értékek iránt érdeklődő még számos érdekességet fedezhet fel a természetvédelmi táblával megjelölt Páris-patak szurdokvölgyében is.

Nógrádszakál közelében, amely a „Palóc Grand Canyon”néven is ismert. Több millió évvel ezelőtt folyó kanyargott itt, és a felhalmozódott hordalék megkövesült rétegeit lehet megcsodálni. A hajdani folyó úgy vájta ki medrét, hogy ha a szurdokban sétál az ember, fölémagasodnak a hordalékból keletkezett, sziklaszerű építmények. Néhol fagyökerek szövik át a kőrétegeket, itt-ott kidőlt fatörzseken és mohától csúszós kőtömbökön kell átmászni. Indák nyúlnak a gyanútlan vándor után, és szúnyoghadak ostromolják. Tavasszal és ősszel, esőzések idején még csordogál a Páris patak, egyébként a látogató csupán a kiszáradt medret láthatja, amelyben érdekes mintázatú és színű köveket lehet gyűjteni.

A természetvédelmi területet Nógrádszakál községtől északra találjuk ott, ahol az Ipoly, a közút és a vasút a legközelebb szorulnak egymáshoz. A hozzá vezető utat már messziről jelzi a vasúti andráskereszt. A terület Litke és Nógrádszakál között emelkedő andezittakaró része, amely valamikor az Osztrovszki-hegységhez tartozott. Hosszú évmilliók során az Ipoly “fûrészelte” le a hegység délkeleti nyúlványáról. A Páris patak (a néveredet nem egyértelműen tisztázott) igazából nem is patak, mert nincs állandó vízfolyás a medrében. Ez a nógrádi “Grand Canyon” az év nagy részében teljesen száraz. Csapadékos időben és hóolvadáskor viszont szép vízesések képződnek a 15-20 m mély, szinte függőleges falú völgyben.

Feltehetôen egy nagyobb folyam tengerparti deltatorkolatánál halmozódott fel az a hatalmas mennyiségû üledék, amelybe a Páris patak egyre jobban bevágja medrét. A kavicsos, homokos üledék gyengén keresztrétegzett, helyenként tufás márga vagy riolittufa-, tufitrétegek települnek benne. Ezek igen szép levéllenyomatokat ôriznek. A völgy más részein sok vörös színben játszó, opálosodott hatalmas fatörzs került a felszínre. A folyami üledékbôl több helyen nagyméretû vulkáni andezit és mélységi gránittömök preparálódtak ki, helyenként pedig erôsen összecementálódott konglomerátumok válnak le a meredek falból. Ezek a vízmosásban sorakozó, több tonna súlyú kôzettömbök a hajdani folyam vizének roppant erejére engednek következtetni. A gránittömböket feltehetően a Veporidák irányából szállította ide, mert gránit legközelebb csak arrafelé található. A miocén földtörténeti kor burdigáliai korszakában felhalmozódott üledék hatalmas mennyiségének látványa lenyűgöző, méltán tarthat számot mind a geológusok, mint az amatőr természetbúvárok, természetjárók érdeklôdésére. Minden évszakban látogatható, de leglátványosabb a tavaszi időszakban. Felkeresése az omlásveszély miatt nagy körültekintést, óvatosságot igényel.

Nemrégiben a Páris-patak völgyében lelték fel Magyarország első fatörzsbarlangjait, melyek világviszonylatban is kuriózumnak számítanak. A vulkáni kitörések megszűnte után lerakódott vulkáni üledékes anyagba (konglomerátumba) növényi részek és fatörzsek ágyazódtak be. Az addig tavi környezetben lévő vulkáni üledékes réteg és a külső erők hatására a forró anyagban el nem égett fatörzsek korhadásnak indultak, a helyükön idővel üregek maradtak amelyek a völgy fejlődésével és mélyülésével kerültek a felszínre. Az üregek lényegében a vulkáni üledékes kőzetbe beágyazódott fatörzsek lenyomatai, innen ered a lenyomatbarlang elnevezés is.

Csörgő-völgy Erdőrezervátum

Keresztül kasul a bucka földön. Ivád Nagy Lyukas-kő és környéke

Bucka földön jártunk. elindultunk az Ivád mellett található Nagy Lyukas-kőhöz, de túl egyszerű lett volna csk úgy oda sétálni ezért letértünk a járt utakról. Buckákon szűk árkokban keresztül kasul haladva össze is hoztunk 17 kilométert és mátrányi szintemelkedést az alig 350 méteres dombok között.

Adventures in the forests of Hungary: Szakadás-árok, Nyugati Mátra

Adventures in the forests of Hungary: Szakadás-árok, Nyugati Mátra: A legkedveltebb kalandozó helyünket mutatom be nektek. Mi soha nem tudjuk ezt megunni, mindig izgalmas kaland a végigjárása. ...

XXI. Hamahama Túlélő túra Verseny 2017 Tavasz Bakony

Már nagyon vártuk a  tavalyi mátrai túlélés  sikeres teljesítése után következő nagy kalandunk.

Megérkezett a hírlevél a tavaszi verseny időpontjáról és helyszínéről. Nagyon örültünk, hiszen még a Bakony rejtelmeivel nem ismerkedtünk eddig.

XXI. Hamahama Túlélőtúrán a Bakonyban.

 Hamahama szervezés: csapat, szabadság, felszerelés, térkép beszerzés,

egy alapozó túra, izgatott várakozás.

Össze is állt kis csapatunk a Hasasmaci Őrs.

Tamás Ági Bálint

Verseny előtti héten, talán a klímaváltozás miatt rendkívüli időjárás köszöntött ránk, a hegyekben havazás, ónos eső stb. 

De ennek ellenére meg sem fordult a fejünkben ,hogy nem indulunk neki a versenynek, sőt még jobban vártuk a kihívást!

Eljött a nap az indulásra, össze pakoltuk a  felszerelést és irány Csetény.

Az elsők között érkeztünk meg a verseny bázisaként szolgáló Holitscher-kastélyba , amit Csetény önkormányzata biztosított a rendezőknek.

Korán érkezve nagyon jó helyet tudtunk foglalni a csapatunknak az indulás előtti lazuláshoz és a gyötrelmek utáni vízszintes pihenésnek. Kényelmesen elhelyezkedtünk, elfogyasztottuk a késői ebédünket, hogy feltöltsük magunkat energiával és fehérjével.

Szép lassan elkezdtek megérkezni és berendezkedni az elszánt lelkes csapatok, akik nem tántorodtak el a kihívástól.
Elérkezett az eligazítás  este kilenc óra:

Miközben ápilis 21-23.-án a rendkívüli időjárás miatt törölték a turista eseményeket, volt 41 csapat aki nem rettent meg az időjárástól , terepviszonyoktól és várta az eligazítást, a pontok listáját , az indulást a Bakony sötétjébe.

Tíz óra körül megkaptuk az ellenőrző pontok listáját, gyorsan elő a térképet és indul a kockázás.

A bázistól kiindulva lenek-fönek számolgattuk a  négyzetrácson jobbra 6 le 8, aztán tovább a többi pont . 

Amikor minden pontot sikerült beazonosítani felrajzolni a térképre tervezgettük számolgattuk mi merre hány méter, meg is terveztük szépen hogy három őrzött pontot fogunk érinteni és az útba eső ellenőrzőpontokat.

Beöltözés, csapatfotó, menetlevél és nekivágtunk a Bakony sötétjének.

Több még lendületes és vidám csapattal együtt vonultunk Dudarig, ahol több ellenőrző pont keresgélése közben szétszóródtak a csapatok. mi a régi vasútállomásnál szusszantunk egyet , a bemelegítő kilométerek után ruházatot igazítottunk a leizzadás elkerülése miatt

.

Innen indult az igazi kaland Gézaháza fele. A Sűrű-hegy aljában vezető felázott havas erdei úton viszonylag jól haladtunk. Elérve a zöld turista jelzést még nagyobb hóban vezetett az utunk. Nehéz volt a járás a hó olyan volt mint a strandon a jégkása minden lépésnél megcsúszott a lábunk, a jégkristályokból érintésre azonnal a víz folyt ki. Elérkezve egy patakon átkanyarodó úthoz utolértünk néhány csapatot, akik a megáradt kis patakon keresték a épen nem létező átjárót. 

Mi úgy döntöttünk elindulunk az erdőirtás és a patak között látható traktor nyomot követve hátha megtaláljuk a legjobb átkelési lehetőséget. Néhány száz méter után meg is lett a traktor nyoma a patakon át, de még itt sem lehetett vízbe lépés nélkül átkelni . De tapasztalatból tudtuk két lépést kibír a bakancs kamásli kombináció 30 centi vízben is, de Bálint cipője nem ilyen volt ő a patak felett átdőlt fán mászott át  a túlpartra. 

Vissza érve a turistajelzéshez láttuk, hogy a többi csapat lelkes hídépítésbe fogott épen karvastag fákat cipeltek a patakhoz és már majdnem be is fejezték az átkelő építést..

Mi tovább indultunk a nehéz útvonalon, a havazás miatt kidől lehajlott fák miatt olyan volt mint a magyar csárdás kettőt jobbra kettőt balra néhány méter előre , deréktorna hátizsákkal, bozótharc, kisebb sima szakasz,

még nagyobb vizes kristályos hó .

Mire elértük a Gézaházapusztánál őrzött pontot a bakancsok teljesen eláztak a lábunkon, a latyakos hóban olyan volt mintha végig egy patakban mentünk volna.

Megkaptuk az igazolást az érintésről és megcsináltuk a poénos vizes flakon dobálási feladatot ,nem nagy sikerrel.

Még nagyobb hóban elmentünk a  Hubertus Fogadófele vezető úton a kápolnához. Az éjszaka sötétjében a lámpáink fényében feltűnő ősi tölgyek látványa megérte ezt a kis kitérőt.

Itt éreztük igazán mennyire eláztunk térdig, eldöntöttük nem megyünk tovább a Porva- Cseszneki vasútállomásra, visszamegyünk a ide vezető úton talált eső beállóhoz és átöltözünk bakancsot szárítunk.

Odaérve a turistautak csomópontjához a sötétben más irányból érkezve keresgéltük a menedékünket. Kisvártatva megleltük,alig láttuk meg mert a hó belepte az oldalát.

Megörültünk , a belseje száraz avarral volt tele.Ülő alkalmatosság nem volt benne csak az alsó tartógerendákra tudtunk leroskadni. a bejáratnál elsöpörtük az avart és ástam egy kis mélyedést, hogy tüzet tudjunk rakni benne. elindultunk száraz ágakat gyűjteni , nem volt kis feladat minden havas és ázott volt. A környező fákon azért találtunk néhány elszáradt ágat,a tavalyról elszáradt csalánszárakat is begyűjtöttük. nekiláttunk a tűz rakásnak, a más kirándulók által itt hagyott papírzacskók és nejlonszatyrok segítségével viszonylag könnyen sikerült a nyirkos ágakat lángolásra bírni.

 Már a tűz füstjében kis melegénél gyorsan le vettük magunkról az elázott bakancsot, zoknit és szárazat húztunk. A bakancsok hamarosan gőzölögni kezdtek a tűz mellett. elővettük hát a térképet és újraterveztük a további útvonalat. Elterveztük hogy innen Csesznek fele vesszük az irányt az őrzött pontra. A kötelező kettő őrzött és a szabadon választott pontjaink is meglesznek.

De előbb itt a tűznél pihenünk egy órát, addig szárad a bakancs. Bálint a tűznél melegszendvicset csinált az alufóliába csomagolt elemózsiájából. esegetés után megcsináltuk a hajnali kávénkat , nagyon jól esett .

Hamarosan kezdett világosság szűrődni a  fák lombján át, a hajnalt a madarak hangos dallal köszöntötték, ami nekünk is még jobban meghozta kedvünk.

Indulás tovább az úton.

Már napvilágnál láttuk igazán milyen pusztítást végzett az erdőben a rendkívüli havazás, a havon mindenhol letört zöld leveles ágak kidőlt fák hevertek. Egy két lehajlott fiatal fa még meg is ijesztett, mikor felpattant a hó fogságából, lerázva magáról a terhet.

 Kicsit keresgélnünk kellett a hó és letört ágakkal jól álcázott forrást hogy meglegyen a válaszunk a kérdésre. Kis mellé menés után azért rá leltünk.tovább haladva a piros plusz jelzés mentén már sokkal kevesebb volt a hó de nagyobb a sár. Valahol itt kellett volna lennie egy vadetetőnek, amit sajna nem találtunk meg . Hamarosan elértük a földutat ami az Ördög-árok fele vezetett, gondoltuk legalább egy részét megnézzük ennek is.

Innen  az öld jelzésen tovább mentünk Csesznekre. Körbejártuk a  várat és a falut megkerestük a pontokat, harangláb, Várvölgy vendéglőt. Megörültünk nyitva volt már ilyen korán is. Kicsit melegedtünk egy egy jó kávé és kapucsínó mellett.

Kis tájékozódás a falu útjai között és irány a Kőmosó-szurdok.

Jól kitáblázott ösvényen befordultunk a szurdok aljába, a pontőrt hamarosan megleltük a tűzrakó helynél a függőágyában. 

Meglepődve kérdezte: ti nem telefonáltatok? Mert mindenki telefonon hívta hogy hol van. Mi egyből megtaláltuk pontosan volt leírva hol lesz.

Kőmosó-szurdok via-ferata aljában. Nem kerestük a tetején.

Kicsit beszélgettünk miközben megkötöttük a csomókat a miért meg is kaptuk a plusz pontokat. és megtudtuk hogy melyik mire való,hogyan használják.

Meg lett a második kötelező őrzött pontunk, innen már csak kis kitérővel irány a csetényi bázis.

A szurdokból kiérkezve útbaigazítottunk egy a pontot kereső csapatot , merre menjenek be a pontért.

Bakonyszentkirály fele vettük utunkat a templomhoz szaporítva az őrzetlen pontjaink számát .

Megint megpihentünk kicsit itt a parkban egy padon, kellett a ráhangolódás a folytatásra mert jött amit utálunk majd 15 km aszfalt, nem találtunk másik utat  a térképen.

Vigasztalt hogy útközben Bakonyoszlopon ismét két ponttal szaporodik gyűjteményünk Esterházi-kastély és a templom.

Dudar közelében még lett volna egy pont egy barlang, amit előző este kihagytunk mondván visszafele jövet jó lesz. De az eddig vezető út gyötrelme már csak arra hagyott erőt hogy messzeről nézzük.

Kullogtunk tovább Csetény fele, fájt a talpunk nekem a térdem is.morogtam magamban nincs olyan cipő amit erre találtak ki.

Előző este erre jöttünk akkor nem tűnt ilyen soknak, szerintem az éjjel arrébb tolták Csetényt Dudartól.

Itt már csak robotként túlélő üzemmódban lépdeltünk egymás után,mögöttünk jött egy csapat nem  értek utol Csetényig, ők is csak vánszorogtak a fáradságtól.

Végre elfogyott az aszfalt út beértünk a kastélyba. Leadtuk a  menetlevelet lemálháztunk.

Nagy luxus volt a forró fürdő a merev izmokra. Vízszintesbe helyezkedve pillanatok alatt elaludtunk. Este hat körül ébredtünk az egyre több beérkező csapat neszezésére és az ébresztőnkre. mert beállítottuk ne maradjunk le a vacsoráról.

Úgy éreztük egy rehabilitációs otthonban vagyunk,fura volt a járásunk, de nem lógtunk ki nagyon a sorból, sebtapasszal telerakott lábak,fáradt arcok, mindenkinek elkelt volna egy járókeret. Jól meg is mosolyogtuk egymás lépteit, miközben sorba álltunk a babgulyásért.

A szakács kitett magáért nagyon finom volt és kiadós adagot kaptunk.

Kicsit jobban éreztük magunkat és beszélgettünk a többiekkel ki mit szenvedett el útja során. A közben elfogyasztott izomlazítónak szánt finom bor és pálinka segített abban hogy ismét kinyújtózva elaludjunk hajnalig.

Reggel a rendezők hagyományosan zsíros kenyérrel hagymával teával várták az ébredőket.

Tábort bontott mindenki és vártuk az eredményhirdetést.

Szép sorban mindenki átvette a kiérdemelt jutalmat, kitűzőt oklevelet, és a felajánlott csetényi pálinkát ajándékokat.

 Az eredményeket itt találjátok

A mi útvonalunk

Mi nagyon várjuk a következőt:

Gyertek Ti is!

Kis videó rólunk:

Mátra gerinc, Mátraalmástól Ágasvárig

Már nagyon vártuk a Tavaszi Hamahama túlélőtúrát , ezért egy nehezebb túrát terveztünk, hogy jobb formába hozzuk magunkat.
Most nem kalandos, hanem viszonylag könnyen járható turistautakat, de szintemelkedés miatt nehéz útvonalat választottunk nagypéntekre.
Mátraalmásig busszal mentünk, innen kezdtük a hegymenetet.
Viszonylag kis emelkedéssel vezető úton a Fekete-tó felé vettük utunk, bemelegítésnek ez jól jött.


A kis tavat körbejárva néhány vadkacsa párt láttunk akik lehet itt fognak fészkelni.



Tovább indultunk Galyatető fele fel a csúcsra, megpróbáltuk minél gyorsabban leküzdeni ezt a szakasz, ami jókora emelkedéssel jár

Galyatetőre érve megpihentünk és megreggeliztünk ezen a fura növésű fán.

Innen gyors menetben hamar elértük  Piszkéstetőn keresztül a síparadicsomot jól jött a lejtős terep a csúcsra mászás után.A sípályánál találtunk egy elhagyott szánkót ,amit rögtön ki is próbáltam.Hó az nem volt így kicsit nehezen akart csúszni.

Innen már csak egy ugrás volt a Vöröskői-kilátó,most nem volt remek kilátás a párás légkör miatt.Nem is időztünk itt sokáig .tovább lépkedtünk hat a gerincen , már későn vettük észre hogy a régi turista jelzést letörölték és kerüli az emelkedőt .aztán ismét elértük a kék jelzést a csúcs másik oldalán.




Most talán a húsvét miatt a szokásosnál is több kirándulóval találkoztunk
ezen az útvonalon.A Newton sziklánál kicsit sorba is kellett állni hogy fel tudjunk mi is mászni rá egy fotó erejéig.

 A Szamár- kőnél egy kis szusszanás , mindjárt indul a neheze.

Úgy éreztem , ez egy kemény nagypénteki kálvária járás mire felvonszoltam magam az Ágasvár csúcsára

 

 Fent a sziklákon kicsit megpihentünk és élveztük a mostanra előbújt tavaszi nap sugarait.

Nekivágtunk a térdet, derekat  erősen megviselő ereszkedésnek a portól kavicsoktól csúszós köves lejtőnek.

Leérve a turistaházhoz elfeküdtünk a réten a tavaszi virágok közé és megebédeltünk.

Indulás előtt egy finom kávé és kapucsínó a turistaházban.

Aztán indulás ismét meredeken le a hegyről Nagybátonyba.

 Az út vége, ami szörnyű unalmas aszfalt és 5-6 km viselt meg a legjobban , haza érve romhalmaznak éreztem magam. De kis szundi után felébredve máris azon tanakodtunk : hová megyünk holnap?

Szombat reggel aztán izomlázasan kitaláltuk: irány Szentkút tízkor indul a busz .gyors csomagolás és indulás. A szentforrások vizével feltöltve készletünk indulás a szurdok mellett fel a gáz nyomvonalra.

 Útközben szerencsésen találkoztunk egy nagy csapat szarvassal. Nagyon sokan voltak ennyit együtt még soha nem láttunk.

 Kis időt még szántunk rá ,hogy a tavaszi héricseket fotózzuk és kicsit pihenjünk a haza vezető út előtt