Már nagyon vártuk a tavalyi mátrai túlélés sikeres teljesítése után következő nagy kalandunk.
Megérkezett a hírlevél a tavaszi verseny időpontjáról és helyszínéről. Nagyon örültünk, hiszen még a Bakony rejtelmeivel nem ismerkedtünk eddig.
Hamahama szervezés: csapat, szabadság, felszerelés, térkép beszerzés,
egy alapozó túra, izgatott várakozás.
Össze is állt kis csapatunk a Hasasmaci Őrs.
Verseny előtti héten, talán a klímaváltozás miatt rendkívüli időjárás köszöntött ránk, a hegyekben havazás, ónos eső stb.
De ennek ellenére meg sem fordult a fejünkben ,hogy nem indulunk neki a versenynek, sőt még jobban vártuk a kihívást!
Eljött a nap az indulásra, össze pakoltuk a felszerelést és irány Csetény.
Az elsők között érkeztünk meg a verseny bázisaként szolgáló Holitscher-kastélyba , amit Csetény önkormányzata biztosított a rendezőknek.
Korán érkezve nagyon jó helyet tudtunk foglalni a csapatunknak az indulás előtti lazuláshoz és a gyötrelmek utáni vízszintes pihenésnek. Kényelmesen elhelyezkedtünk, elfogyasztottuk a késői ebédünket, hogy feltöltsük magunkat energiával és fehérjével.
Szép lassan elkezdtek megérkezni és berendezkedni az elszánt lelkes csapatok, akik nem tántorodtak el a kihívástól.
Elérkezett az eligazítás este kilenc óra:
Elérkezett az eligazítás este kilenc óra:
Miközben ápilis 21-23.-án a rendkívüli időjárás miatt törölték a turista eseményeket, volt 41 csapat aki nem rettent meg az időjárástól , terepviszonyoktól és várta az eligazítást, a pontok listáját , az indulást a Bakony sötétjébe.
Tíz óra körül megkaptuk az ellenőrző pontok listáját, gyorsan elő a térképet és indul a kockázás.
A bázistól kiindulva lenek-fönek számolgattuk a négyzetrácson jobbra 6 le 8, aztán tovább a többi pont .
Amikor minden pontot sikerült beazonosítani felrajzolni a térképre tervezgettük számolgattuk mi merre hány méter, meg is terveztük szépen hogy három őrzött pontot fogunk érinteni és az útba eső ellenőrzőpontokat.
Beöltözés, csapatfotó, menetlevél és nekivágtunk a Bakony sötétjének.
Több még lendületes és vidám csapattal együtt vonultunk Dudarig, ahol több ellenőrző pont keresgélése közben szétszóródtak a csapatok. mi a régi vasútállomásnál szusszantunk egyet , a bemelegítő kilométerek után ruházatot igazítottunk a leizzadás elkerülése miatt
.
Innen indult az igazi kaland Gézaháza fele. A Sűrű-hegy aljában vezető felázott havas erdei úton viszonylag jól haladtunk. Elérve a zöld turista jelzést még nagyobb hóban vezetett az utunk. Nehéz volt a járás a hó olyan volt mint a strandon a jégkása minden lépésnél megcsúszott a lábunk, a jégkristályokból érintésre azonnal a víz folyt ki. Elérkezve egy patakon átkanyarodó úthoz utolértünk néhány csapatot, akik a megáradt kis patakon keresték a épen nem létező átjárót.
Mi úgy döntöttünk elindulunk az erdőirtás és a patak között látható traktor nyomot követve hátha megtaláljuk a legjobb átkelési lehetőséget. Néhány száz méter után meg is lett a traktor nyoma a patakon át, de még itt sem lehetett vízbe lépés nélkül átkelni . De tapasztalatból tudtuk két lépést kibír a bakancs kamásli kombináció 30 centi vízben is, de Bálint cipője nem ilyen volt ő a patak felett átdőlt fán mászott át a túlpartra.
Vissza érve a turistajelzéshez láttuk, hogy a többi csapat lelkes hídépítésbe fogott épen karvastag fákat cipeltek a patakhoz és már majdnem be is fejezték az átkelő építést..
Mi tovább indultunk a nehéz útvonalon, a havazás miatt kidől lehajlott fák miatt olyan volt mint a magyar csárdás kettőt jobbra kettőt balra néhány méter előre , deréktorna hátizsákkal, bozótharc, kisebb sima szakasz,
még nagyobb vizes kristályos hó .
Mire elértük a Gézaházapusztánál őrzött pontot a bakancsok teljesen eláztak a lábunkon, a latyakos hóban olyan volt mintha végig egy patakban mentünk volna.
Megkaptuk az igazolást az érintésről és megcsináltuk a poénos vizes flakon dobálási feladatot ,nem nagy sikerrel.
Még nagyobb hóban elmentünk a Hubertus Fogadófele vezető úton a kápolnához. Az éjszaka sötétjében a lámpáink fényében feltűnő ősi tölgyek látványa megérte ezt a kis kitérőt.
Itt éreztük igazán mennyire eláztunk térdig, eldöntöttük nem megyünk tovább a Porva- Cseszneki vasútállomásra, visszamegyünk a ide vezető úton talált eső beállóhoz és átöltözünk bakancsot szárítunk.
Odaérve a turistautak csomópontjához a sötétben más irányból érkezve keresgéltük a menedékünket. Kisvártatva megleltük,alig láttuk meg mert a hó belepte az oldalát.
Megörültünk , a belseje száraz avarral volt tele.Ülő alkalmatosság nem volt benne csak az alsó tartógerendákra tudtunk leroskadni. a bejáratnál elsöpörtük az avart és ástam egy kis mélyedést, hogy tüzet tudjunk rakni benne. elindultunk száraz ágakat gyűjteni , nem volt kis feladat minden havas és ázott volt. A környező fákon azért találtunk néhány elszáradt ágat,a tavalyról elszáradt csalánszárakat is begyűjtöttük. nekiláttunk a tűz rakásnak, a más kirándulók által itt hagyott papírzacskók és nejlonszatyrok segítségével viszonylag könnyen sikerült a nyirkos ágakat lángolásra bírni.
Már a tűz füstjében kis melegénél gyorsan le vettük magunkról az elázott bakancsot, zoknit és szárazat húztunk. A bakancsok hamarosan gőzölögni kezdtek a tűz mellett. elővettük hát a térképet és újraterveztük a további útvonalat. Elterveztük hogy innen Csesznek fele vesszük az irányt az őrzött pontra. A kötelező kettő őrzött és a szabadon választott pontjaink is meglesznek.
De előbb itt a tűznél pihenünk egy órát, addig szárad a bakancs. Bálint a tűznél melegszendvicset csinált az alufóliába csomagolt elemózsiájából. esegetés után megcsináltuk a hajnali kávénkat , nagyon jól esett .
Hamarosan kezdett világosság szűrődni a fák lombján át, a hajnalt a madarak hangos dallal köszöntötték, ami nekünk is még jobban meghozta kedvünk.
Indulás tovább az úton.
Már napvilágnál láttuk igazán milyen pusztítást végzett az erdőben a rendkívüli havazás, a havon mindenhol letört zöld leveles ágak kidőlt fák hevertek. Egy két lehajlott fiatal fa még meg is ijesztett, mikor felpattant a hó fogságából, lerázva magáról a terhet.
Kicsit keresgélnünk kellett a hó és letört ágakkal jól álcázott forrást hogy meglegyen a válaszunk a kérdésre. Kis mellé menés után azért rá leltünk.tovább haladva a piros plusz jelzés mentén már sokkal kevesebb volt a hó de nagyobb a sár. Valahol itt kellett volna lennie egy vadetetőnek, amit sajna nem találtunk meg . Hamarosan elértük a földutat ami az Ördög-árok fele vezetett, gondoltuk legalább egy részét megnézzük ennek is.
Innen az öld jelzésen tovább mentünk Csesznekre. Körbejártuk a várat és a falut megkerestük a pontokat, harangláb, Várvölgy vendéglőt. Megörültünk nyitva volt már ilyen korán is. Kicsit melegedtünk egy egy jó kávé és kapucsínó mellett.
Kis tájékozódás a falu útjai között és irány a Kőmosó-szurdok.
Jól kitáblázott ösvényen befordultunk a szurdok aljába, a pontőrt hamarosan megleltük a tűzrakó helynél a függőágyában.
Meglepődve kérdezte: ti nem telefonáltatok? Mert mindenki telefonon hívta hogy hol van. Mi egyből megtaláltuk pontosan volt leírva hol lesz.
Kőmosó-szurdok via-ferata aljában. Nem kerestük a tetején.
Kicsit beszélgettünk miközben megkötöttük a csomókat a miért meg is kaptuk a plusz pontokat. és megtudtuk hogy melyik mire való,hogyan használják.
Meg lett a második kötelező őrzött pontunk, innen már csak kis kitérővel irány a csetényi bázis.
A szurdokból kiérkezve útbaigazítottunk egy a pontot kereső csapatot , merre menjenek be a pontért.
Bakonyszentkirály fele vettük utunkat a templomhoz szaporítva az őrzetlen pontjaink számát .
Megint megpihentünk kicsit itt a parkban egy padon, kellett a ráhangolódás a folytatásra mert jött amit utálunk majd 15 km aszfalt, nem találtunk másik utat a térképen.
Vigasztalt hogy útközben Bakonyoszlopon ismét két ponttal szaporodik gyűjteményünk Esterházi-kastély és a templom.
Dudar közelében még lett volna egy pont egy barlang, amit előző este kihagytunk mondván visszafele jövet jó lesz. De az eddig vezető út gyötrelme már csak arra hagyott erőt hogy messzeről nézzük.
Kullogtunk tovább Csetény fele, fájt a talpunk nekem a térdem is.morogtam magamban nincs olyan cipő amit erre találtak ki.
Előző este erre jöttünk akkor nem tűnt ilyen soknak, szerintem az éjjel arrébb tolták Csetényt Dudartól.
Itt már csak robotként túlélő üzemmódban lépdeltünk egymás után,mögöttünk jött egy csapat nem értek utol Csetényig, ők is csak vánszorogtak a fáradságtól.
Végre elfogyott az aszfalt út beértünk a kastélyba. Leadtuk a menetlevelet lemálháztunk.
Nagy luxus volt a forró fürdő a merev izmokra. Vízszintesbe helyezkedve pillanatok alatt elaludtunk. Este hat körül ébredtünk az egyre több beérkező csapat neszezésére és az ébresztőnkre. mert beállítottuk ne maradjunk le a vacsoráról.
Úgy éreztük egy rehabilitációs otthonban vagyunk,fura volt a járásunk, de nem lógtunk ki nagyon a sorból, sebtapasszal telerakott lábak,fáradt arcok, mindenkinek elkelt volna egy járókeret. Jól meg is mosolyogtuk egymás lépteit, miközben sorba álltunk a babgulyásért.
A szakács kitett magáért nagyon finom volt és kiadós adagot kaptunk.
Kicsit jobban éreztük magunkat és beszélgettünk a többiekkel ki mit szenvedett el útja során. A közben elfogyasztott izomlazítónak szánt finom bor és pálinka segített abban hogy ismét kinyújtózva elaludjunk hajnalig.
Reggel a rendezők hagyományosan zsíros kenyérrel hagymával teával várták az ébredőket.
Tábort bontott mindenki és vártuk az eredményhirdetést.
Szép sorban mindenki átvette a kiérdemelt jutalmat, kitűzőt oklevelet, és a felajánlott csetényi pálinkát ajándékokat.
Gyertek Ti is!
Kis videó rólunk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése