Mátra gerinc, Mátraalmástól Ágasvárig

Már nagyon vártuk a Tavaszi Hamahama túlélőtúrát , ezért egy nehezebb túrát terveztünk, hogy jobb formába hozzuk magunkat.
Most nem kalandos, hanem viszonylag könnyen járható turistautakat, de szintemelkedés miatt nehéz útvonalat választottunk nagypéntekre.
Mátraalmásig busszal mentünk, innen kezdtük a hegymenetet.
Viszonylag kis emelkedéssel vezető úton a Fekete-tó felé vettük utunk, bemelegítésnek ez jól jött.


A kis tavat körbejárva néhány vadkacsa párt láttunk akik lehet itt fognak fészkelni.



Tovább indultunk Galyatető fele fel a csúcsra, megpróbáltuk minél gyorsabban leküzdeni ezt a szakasz, ami jókora emelkedéssel jár

Galyatetőre érve megpihentünk és megreggeliztünk ezen a fura növésű fán.

Innen gyors menetben hamar elértük  Piszkéstetőn keresztül a síparadicsomot jól jött a lejtős terep a csúcsra mászás után.A sípályánál találtunk egy elhagyott szánkót ,amit rögtön ki is próbáltam.Hó az nem volt így kicsit nehezen akart csúszni.

Innen már csak egy ugrás volt a Vöröskői-kilátó,most nem volt remek kilátás a párás légkör miatt.Nem is időztünk itt sokáig .tovább lépkedtünk hat a gerincen , már későn vettük észre hogy a régi turista jelzést letörölték és kerüli az emelkedőt .aztán ismét elértük a kék jelzést a csúcs másik oldalán.




Most talán a húsvét miatt a szokásosnál is több kirándulóval találkoztunk
ezen az útvonalon.A Newton sziklánál kicsit sorba is kellett állni hogy fel tudjunk mi is mászni rá egy fotó erejéig.

 A Szamár- kőnél egy kis szusszanás , mindjárt indul a neheze.

Úgy éreztem , ez egy kemény nagypénteki kálvária járás mire felvonszoltam magam az Ágasvár csúcsára

 

 Fent a sziklákon kicsit megpihentünk és élveztük a mostanra előbújt tavaszi nap sugarait.

Nekivágtunk a térdet, derekat  erősen megviselő ereszkedésnek a portól kavicsoktól csúszós köves lejtőnek.

Leérve a turistaházhoz elfeküdtünk a réten a tavaszi virágok közé és megebédeltünk.

Indulás előtt egy finom kávé és kapucsínó a turistaházban.

Aztán indulás ismét meredeken le a hegyről Nagybátonyba.

 Az út vége, ami szörnyű unalmas aszfalt és 5-6 km viselt meg a legjobban , haza érve romhalmaznak éreztem magam. De kis szundi után felébredve máris azon tanakodtunk : hová megyünk holnap?

Szombat reggel aztán izomlázasan kitaláltuk: irány Szentkút tízkor indul a busz .gyors csomagolás és indulás. A szentforrások vizével feltöltve készletünk indulás a szurdok mellett fel a gáz nyomvonalra.

 Útközben szerencsésen találkoztunk egy nagy csapat szarvassal. Nagyon sokan voltak ennyit együtt még soha nem láttunk.

 Kis időt még szántunk rá ,hogy a tavaszi héricseket fotózzuk és kicsit pihenjünk a haza vezető út előtt